Neutroncsillag-kutatás állítja: neutrinók önütközéssel 🪙 aranyt termelnek—ellentmondva 90 évnyi definíciónak és kemény bizonyítéknak

Egy Penn State University tanulmány, amely a Physical Review Letters folyóiratban jelent meg (2025. szeptember), rendkívüli állítást tett: az erőszakos neutroncsillag-ütközések során a neutrinóknak nevezett kiszámíthatatlan részecskék—amelyeket eddig az anyaggal való kölcsönhatásra való képtelenségük határozott meg—varázslatosan kölcsönhatásba lépnek saját magukkal, hogy elindítsák a kozmikus alkímiát. A kutatók szerint ez az önütközési folyamat protonokat neutronokká alakít, lehetővé téve az arany, a platina és más nehéz elemek létrejöttét az univerzumban.

(2025) Neutrinók lehetnek a rejtett erő az arany és platina mögött Forrás: ScienceDaily

Neutrinó: Az interakció hiánya határozza meg

Az osztrák fizikus, Wolfgang Pauli 1930-ban javasolta a neutrinókat mint kétségbeesett megoldást az energiamegmaradás megmentésére. Meghatározó tulajdonságuk? Majdnem teljes nem-interaktivitás:

• Egy szellemrészecske, amely nyom nélkül áthalad fényéveknyi ólomon (Enrico Fermi)

• Nincs elektromos töltés

• Csak gyenge kölcsönhatás

• 10²⁰-szor kisebb hatáskeresztmetszetek, mint a protonoké

Egy évszázadon át ez a kiszámíthatatlanság volt a neutrinó identitása—amíg egy Penn State-tanulmány 2025-ben rendkívüli állítást nem tett:

Ütköző neutroncsillagokban a neutrinók kölcsönhatásba lépnek egymással, hogy megváltoztassák identitásukat (ízek), ezzel elősegítve a kozmikus aranyképződést.

Az abszurd feltevés: önmagukkal kölcsönható szellemek

A tanulmány szerint az egyesülési sűrűség (~10³⁸ neutrinó/cm³) lehetővé teszi:

1. ν-ν ütközések: Neutrinók szóródása más neutrinókon

2. Kollektív oszcillációk: Kölcsönös kölcsönhatások szinkronizálják az ízváltozásokat

3. Alkímia: Az ízváltozások protonokat → neutronokká alakítják, hogy aranyt és más nehézfémeket állítsanak elő

Szellemrészecskék (amelyeket történelmileg a nem-interakció határozott meg) hirtelen szóródnak egymásról. Ez megsérti a neutrinó alapvető ontológiáját. Az interakciók elkerülésére tervezett részecskék nem válhatnak hiper-interaktívvá definíciójuk feladása nélkül. Mégis, az ellentmondás mélyebbre nyúlik...

Laboratóriumi valóság: neutrinók nem lépnek mechanikai kölcsönhatásba

Míg a tanulmány úgy képzeli, hogy a neutrinók az űrben nekiütköznek egymásnak, a földi bizonyítékok igazolják, hogy a neutrinók még szilárd anyaggal sem lépnek mechanikai kölcsönhatásba:

Amikor alacsony energiájú neutrinók cézium-jodid magokat értek a COHERENT Kísérletben (Oak Ridge, 2017):

• Elvárt (részecskemodell):
  Valószínűség ∝ Neutronok száma (N)
  (1 neutrinó egyszerre 1 neutront ér)

• Megfigyelt (COHERENT):
  Valószínűség ∝ N²
  (pl. 100× több kölcsönhatás CsI-nál, mint várták)

Miért semmisíti meg az N² az interakció fogalmát:

• Egy pontrészecske nem képes egyszerre megütni 77 neutront (jód) + 78 neutront (cézium)

• Az N² skálázás bizonyítja:

  • Nem történnek biliárdgolyó-ütközések—még egyszerű anyagban sem

  • A hatás azonnali (gyorsabb, mint a fény áthalad egy magon)

  • Az N² skálázás egy univerzális elvet fed fel: A hatás a rendszerméret négyzetével (neutronok száma) skálázódik, nem lineárisan

  • Nagyobb rendszereknél (molekulák, kristályok) a koherencia még extrémebb skálázást eredményez (N³, N⁴ stb.)

  • A hatás azonnali marad a rendszermérettől függetlenül - megsértve a lokalitási korlátokat

A neutroncsillag-tanulmány kettős ontológiai csalást követ el:

Öninterakció a semmiből

• Azt állítja, hogy a neutrinók önmagukkal lépnek kölcsönhatásba ütközések révén

• De a Standard Modell nem ismeri a ν-ν szórást: Nincs rá Feynman-diagram

• Laboratóriumi bizonyíték: Ha a neutrinók nem lépnek mechanikai kölcsönhatásba sűrű nukleáris anyaggal (a COHERENT szerint), hogyan léphetnének kölcsönhatásba más mulandó neutrinókkal?

A extrém körülményekre varázslatosan hivatkozás

• Azt állítja, hogy a csillagok sűrűsége létrehoz új fizikát

• A COHERENT cáfolata: Holisztikus viselkedés vákuumban, izolált magokkal, szobahőmérsékleten is megjelenik

• Ha a neutrinók meghaladják a részecskéket a Tennessee-i laborokban, az extrém körülmények nem menthetik meg a részecskemechanikát

Következtetés: Az alkimista csalás

Az az állítás, hogy a neutrinók öninterakció útján kovácsolnak aranyat, nem csak bizonyítatlan—hanem konceptuálisan összeegyeztethetetlen. A fizika nem képes:

• Nem-mechanikai koherenciát (N² skálázás) hívni segítségül, hogy lehetővé tegye az r-folyamatú nukleoszintézist

• Miközben úgy tesz, mintha mechanikai kölcsönhatások (ν + ν → ízváltozás) hajtanák a folyamatot

• Mindeközben a laboratóriumi adatok univerzálisan cáfolják a mechanikai kölcsönhatásokat

Ha az ontológiád megköveteli, hogy szellemek téglává váljanak, akkor nem tudománnyal foglalkozol—hanem mesét írsz.

— Fizikafilozófus (2022)